Close

Miután elmentél

Miután elmentél, csönd ült a hátamra, Bolondos, súlyos sózsákot játszva. Sötét volt, emlékszem, nem ciripelt az éj, Csak félénken zúgott a zsigeri gép. Üres volt a szobám, pedig ott voltam benn. Most azt veszem észre, hogy fáj a fejem. Igyak vizet? – minden gondolat értelmetlen, Azért buknak fel, hogy valami legyen, Ahogy elmentél, veled ment…

Óceán lett az égből

egy reggelen a buszon óceán lett az égből a felhők fehér hullámfodrok a mélység opálban mosolygott és hártyás önértékelésem immár hajón imbolygott a hínárerdős országút ölén fejjel lefelé más lesz az arcod is intésből ütésre emelt kar többé nem látom, mit takar a fojtó gázok felemelkednek a félelem-alga rám költözik és lábammal rúgok a felszín…