Close

Új rovat – új első bejegyzés!

Üdvözletem!

Úgy döntöttem, itt az idő megnyitni egy újabb oldalát a lelkemnek, az Igaz történeteket. Ide kerül minden, ami körülöttem zajlik és amiről úgy vélem, valakit megnevettet, vagy csak megmosolyogtat; vagy csak hangosan fújja ki tőle a levegőt. Jó, nekem az is elég, ha simán eltöpreng rajta.

Számomra ez egy eszköz arra, hogy végiggondoljam, ami épp a legnagyobb bajnak tűnik a Földön, és rájöjjek, hogy már megint melodrámázom. Olykor ugyanis túl komolyan veszem azt, amit nem kéne, és ezzel talán sokan így vagyunk (ugye?!). Úgy hisszük, véget ért a világ. Lefekszünk a földre, várjuk, hogy elnyeljen minket – aztán belép egy kívülálló, tájékoztat, hogy tiszta kosz a szőnyeg és ugyan, mi a probléma amúgy is. Elmondjuk, megnyugszunk. Alszunk rá egyet. Iszunk egy teát.

És valahogy minden rendben van.

Így ezek a balladák emlékeztetők, hogy az élet hol ilyen, hol olyan – hogy ahogy hibázunk, úgy győzhetünk is. Felragasztom a post-itjeimet, mozaikot festek a tükörre, ha kell, hogy tisztán lássam a világot. Megteszek mindent, és ahogy lent is látni fogjátok, szép lassan, finoman rájövök, hogy kell élni. Nincs ebben semmi pláne. Csak néha picit nehezebb megtalálni a tükör elejét és végét.

Jöjjön hát egy feljegyzés egy nem-is-olyan-katasztrofális szituról, melynek címe

Max rájön, hogy nem fog húsz macskával, egyedül meghalni, miután félresiklott egy beszélgetése

…amit megtaláltok az Igaz történetek menüpont alatt 🙂

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *