Close

Miután elmentél

Miután elmentél, csönd ült a hátamra,
Bolondos, súlyos sózsákot játszva.
Sötét volt, emlékszem, nem ciripelt az éj,
Csak félénken zúgott a zsigeri gép.
Üres volt a szobám, pedig ott voltam benn.
Most azt veszem észre, hogy fáj a fejem.
Igyak vizet? - minden gondolat értelmetlen,
Azért buknak fel, hogy valami legyen,
Ahogy elmentél, veled ment a képzeletem.
Nélküled visszhangos itt lenn.
Elment, elment - a szót, mint bor, forgatom,
Halálkeserű, kiköpöm és undorodom,
És most terül csak szét a vihar előtti köd,
Most látok, eszmélek, most végre rájövök,
Ki tette bele a borba a mérget.
És a csillagok csendben nem értve
Néznek egy összegyűrt embert
Motyogni egyszavas átkot az égre,
Elmentél, elmentél, elmentél.
Vége.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *