Close

Miután elmentél

Miután elmentél, csönd ült a hátamra, Bolondos, súlyos sózsákot játszva. Sötét volt, emlékszem, nem ciripelt az éj, Csak félénken zúgott a zsigeri gép. Üres volt a szobám, pedig ott voltam benn. Most azt veszem észre, hogy fáj a fejem. Igyak vizet? – minden gondolat értelmetlen, Azért buknak fel, hogy valami legyen, Ahogy elmentél, veled ment…

Óceán lett az égből

egy reggelen a buszon óceán lett az égből a felhők fehér hullámfodrok a mélység opálban mosolygott és hártyás önértékelésem immár hajón imbolygott a hínárerdős országút ölén fejjel lefelé más lesz az arcod is intésből ütésre emelt kar többé nem látom, mit takar a fojtó gázok felemelkednek a félelem-alga rám költözik és lábammal rúgok a felszín…

A világ teremtése

Minden Hogyan ne írjunk blogot? cikkben, amin átrágtam magam, az szerepelt az első helyen, hogy “ne nyisd egy »Üdv a blogomon!« poszttal!”. De nekem tetszik ez a 2010-es évek eleji megoldás, szóval Üdv a blogomon! Ezen a helyen irodalmat találsz, legalábbis, annak kitekert értelmezését. Írások, történetek, versek, mindet a nyakadba fogom zúdítani, már amennyiben hajlandó…